2019. december 12., csütörtök

Fehér alkony

 
Fehér alkony

Csodás ez a fehér alkony,
Lassan haladok a havon.
Bámulom a naplementét,
Alkony nyeli föld peremét.

Eltűnik a látóhatár,
Ég és a föld eggyé lesz már.
Vég nélküli a fehérség,
Beláthatatlan messzeség.

Esti szürkeség nem ural,
Hold fénye virít ezúttal.
Ezüst fény szikrázik havon,
Szél röppen álomszárnyakon.

Meghitt csend honol a tájon,
Hagyom lelkem, hadd mártózzon...
E békés helyzet bódítja.
Lelki sebeket gyógyítja...

Jurisin (Szőke) Margit

2 megjegyzés:

  1. Névtelen12/15/2019

    De szép lenne, ha ilyen fehér alkonnyal érkezne karácsony.Áhítatot, lelki békét, csendes emlékezést,gyermeki vágyakozást hozna magával. Szebbé varázsolná a lelkek, az otthonok melegét.

    VálaszTörlés