Várlak. Talán jobban, mint bármikor. Imádom az illatokat, a mézeskalács ízét és a fényáradatban úszó fenyőfákat. Valahogy ezek a napok más köntösbe bújtatják a hétköznapok forgatagát. Megszépítik. Szeretettel töltik meg. S akire korábban ellenségként tekintettél, hirtelen ő is a barátod lesz. Nem tudod nem szeretni. Eltűnik minden ballépése, és Te meglátod benne a csodát. Azt az énjét, aki szerethető. Egyszerűen magadhoz akarod ölelni. Arcára egy csókot nyomni. Bocsánatot kérni. Igen. A karácsonynak varázsereje van. Mindenki lelkét meg tudja érinteni.
(Boros Bea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése