Gondolatok advent első vasárnapjára

Advent első vasárnapja sok embernek mindössze annyit jelent, hogy elkezd karácsonyi ajándékokat vásárolni és különböző vásárokat látogat meg. De valójában ennél sokkal többet takar ez az időszak.

A Katolikus Egyházban e napon kezdődik az új egyházi év. Advent 4 vasárnapja előzi meg a karácsonyt, ami Jézus születésének emléknapja.
A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig (január 6-ig) tart. Advent első vasárnapja, mindig a Szent András napjához legközelebb eső vasárnap.

Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. A karácsonyt megelőző várakozás az Úr eljövetelében teljesedik ki. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” is nevezték ezt az időszakot.
A katolikus egyházban az advent a lelki felkészülés időszaka, melynek liturgikus színe a lila, ami a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi.
Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnapon (gaudete vasárnap) az Úr eljövetelének közelségét ünneplik, e nap liturgikus színe legtöbb helyen a rózsaszín.
És a hagyományos adventi koszorú is eszerint ugye 3 lila és 1 rózsaszín gyertyából áll… A koszorú autentikusan kör alakú, fenyőágból készített  és 4 gyertyával díszített.

A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég az utolsó vasárnapon.

Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: 1. hit, 2. remény, 3. öröm, 4. szeretet.

Jelenleg a katolikus egyházban nincsen böjti előírás az adventi időszakra vonatkozóan, de ilyenkor ajánlott a visszafogottság, csend, a több ima és lelki olvasmány. És azért a hagyományokhoz híven sok helyen például ebben az időszakban hangos mulatságot, például esküvőt sem tartanak.

Az adventi naptár használatának népszokása 1900 körül kezdődött, eredete egy német édesanyához kötődik, akinek kisfia, Gerhard már hetekkel az ünnep előtt türelmetlenül várta a karácsonyi ajándékokat. Az édesanya ezért egy játékot talált ki gyermeke számára: egy kemény papírlapot huszonnégy részre osztott, mindegyik részre rátűzött egy-egy darab csokoládét, majd megengedte, hogy a gyermek minden este megegyen egyet-egyet közülük. Amikor Gerhard felnőtt, nem felejtette el ezt a szokást, sőt vállalkozást is alapított az ötletre.

Olyan jó lenne, ha a rohanás helyett mindenki tudna ilyenkor egy picit befelé is figyelni, hogy ne éppen hogy beessen a karácsonyfa alá hulla fáradtan, hanem békében és szeretetben tudjon ráhangolódni az ünnepekre…

Csodás adventi időszakot és karácsonyi készülődést kívánunk minden kedves olvasónknak

Babits Mihály: A második ének című versének soraival:

Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.

 

(Carrie.hu)