Jézus utolsó szavai

Az emberek különleges figyelmet szentelnek haldokló hozzátartozóik utolsó szavainak. A halálos ágyon elhangzott utolsó kijelentések mintegy végrendeletként, egy tartalmas élet lezárásaként is értelmezhetők. Ettől még fontosabbak Jézus kereszten elhangzott utolsó szavai, melyek nem csak saját életét zárták le itt a földön, hanem az utunkat is kijelölték Isten országába.

1. “Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: »Asszony, íme, a te fiad!« Azután azt mondta a tanítványnak: »Íme, a te anyád!« És attól az órától magához vette őt a tanítvány” (Jn 19:26-27). E szavak rámutatnak arra, milyen fontos a keresztény közösség. Jézus édesanyját – legnagyobb gyásza és fájdalma közepette – rábízta János apostolra, hogy gondoskodjon róla. Krisztus szavaiból fontos megértenünk, hogy egyetlen szenvedést és nehézséget sem kell egyedül megélnünk, mert a keresztény közösség vigaszunk és támaszunk lehet.
2.  “Szomjazom” (Jn 19:28). Jézus utolsó pillanataiban is merte fizikai szükségleteit Isten elé vinni. Akkor, amikor keze és lába a kereszthez volt szegezve, és emberileg semmit nem tudott tenni, hogy szükségletét maga kielégítse, bízott Istenben. Tegyük ezt mi is, és még a lehetetlennek tűnő helyzetekben is bizalommal kérjük az Úr segítségét!
3. “Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23:34). Jézus a kereszten értünk imádkozott. Értünk, akik nem tudjuk, mit cselekszünk, amikor a bűn útján járunk. Üdvösségünk alapja nem az, hogy mi keresni kezdtük Istent, hanem az, hogy Ő már akkor nyitott felénk – és imádkozott értünk –, amikor mi még nem is gondoltunk Rá. Szavai indítsanak minket hálára kegyelméért, és vezessenek minket a másoknak való megbocsátás útján.
4. “Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27:46). Jézus nem viselt álarcot, nem illendőségből és megszokásból imádkozott. Minden szava őszinte volt, még az is, amikor elhagyatott állapotát emlegette fel Istennek. Imádkozzunk mi is ilyen őszintén, és mindig legyünk önmagunk Isten előtt. Ugyanakkor legyünk hálásak azért, hogy mivel Jézus megtapasztalta miattunk az Istentől való távolságot, mi mindig az Atya közelségében élhetünk.
5. “Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23:43). A lator utolsó mondatával fejezte ki hitét Krisztusban, aki üdvözítette őt. Soha nem késő Jézus mellett dönteni, vagy visszatérni hozzá tékozló utunkról. Ezekben a döntő pillanatokban a Mester nem kéri számon tőlünk addigi elhibázott életünket, hanem kegyelmét adja nekünk. Életünk célja nem az, hogy itt a földön keressük a boldogságot, hanem hogy felkészüljünk az örökkévalóságra, melyet a Király mellett fogunk tölteni. Hogyan hat rád annak tudata, hogy Jézus várja a veled való találkozást?
6. “Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet” (Lk 23:46). Életünk akkor kezdődik el igazán, amikor ezt a mondatot először kimondjuk. Bibliai értelemben ezt nevezzük megtérésnek. Utána pedig fontos, hogy naponként képesek legyünk az életünket Isten kezébe helyezni, és engedni, hogy akarata szerint vezessen minket és cselekedjen velünk. Emlékezzünk Jézus szavaira: “Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt” (Mt 16:25).
7. “Beteljesedett” (Jn 19:30). Egyetlen szó, melynek üzenete magában hordozza Isten irántunk való, minden akadályt legyőző kegyelmét. Jézus tudta, hogy miért jött a földre: hogy megváltson minket. És nem engedte, hogy ettől a céltól bármi is eltántorítsa. Mi is tudjuk, miért élünk. Nem azért, hogy a saját kényelmünket munkáljuk, karriert építsünk, vagy az emberi boldogságot hajszoljuk. Azért élünk, hogy felkészüljünk a Jézussal való találkozásra, és az örök életre, amit vele fogunk tölteni. Ne engedjük, hogy ettől a céltól bármi is eltávolítson minket. Bárcsak életünk végén nem siránkoznunk kellene azért, mert eltékozoltuk azt, hanem örülhetnénk annak, hogy elvégeztük, amit Isten ránk bízott. Hogy ez így lesz-e, a ma döntésein múlik…

Szerző: Tóth-Simon Károly