A jelenben élnek...

 

8 dolog, amit a megvilágosodott emberekről tudni érdemes

 

Túl sok időt töltesz magadban ücsörögve abban a reményben, hogy hirtelen megvilágosodsz, de nem történik semmi? A megvilágosodás a végső cél az életedben?

Ebben a cikkben szeretném megosztani veled a megvilágosodott emberek néhány közös vonását, ami lehetőséget ad bárki számára, hogy megnézze, ő maga elérte-e ezt az állapotot.

Íme azon emberek nyolc jellemvonása, akik tudják, hogy mi a helyzet.

A jelenben élnek

 

Megértik, hogy a múlt és a jövő csak egy mentális konstrukció, amit a saját elméjük hozott létre, és semmi közük a valódi lényegükhöz. A valóságban mindig a mostban élünk. Amikor a múltra vagy a jövőre gondolunk, ez csak a jelenben lehetséges. A jelenre való intenzív összpontosításuk teszi lehetővé számukra, hogy érzékeljék a nagy fokú vitalitást minden körülöttük lévő dologban.

Semmit sem tesznek más szándékkal

Nincsenek konkrét céljaik, mert ők már teljesek. Minden tevékenységet önmagáért élveznek és nem azért, amit a jövőben hozhat számukra. Nem töltik úgy az idejüket, hogy közben azt kívánják, bárcsak valahol máshol lennének. Nem várnak semmire, hogy jöjjön. Semmit sem azért csinálnak, hogy véget érjen. Ram Dass spirituális tanítónak van egy matrica az autóján, amely azt mondja: "Inkább lennék most itt". Mire vársz?

Egó nélküliek

Mivel a jelenben élnek, nem törődnek a "személyes történetükkel", vagyis egy olyan történettel, ami kizárólag a múltbeli tapasztalatuk saját értelmezésén alapul. Az egójuk eltűnik, mert az nem más, mint egy mentális konstrukció, mely gondolatokon alapul. Ez nem a valódi lényünk.

Kudarc, siker, becsület, szégyen, elismerés vagy a pénz nem jelent nekik semmit. Ezek puszta társadalmi szabályok. Nem kell lenyűgözniük senkit. Nem érdekli őket, hogy mit gondolnak róluk az emberek. Élik az életüket, és nem aggódnak.

Felismerik, hogy a testük és az elméjük nem az igazi valójuk

Hét évente a testünk valamennyi sejtje megújul, a gondolataink jönnek és mennek, így sem a testünk, sem az elménk nem képezheti lényegét annak, akik valójában vagyunk. Ők már megtapasztalták a tudatosságot, a testükön és az elméjükön túli jelenlétet. A saját testük és elméjük megfigyelőivé válnak, és így tekintenek világra.


Nem veszik komolyan az életet

Számukra a világ egy játszótér, ahol egyszerűen csak tanúi annak, hogy a dolgok megtörténnek, miközben továbbra is teljesen függetlenek tudnak maradni tőlük. Megértik, hogy a világban történő dolgoknak semmilyen hatalmuk nincs, hogy befolyásolják a valódi lényegüket.

Nem érdekli őket, hogy meddig fognak élni

Mivel a jelenben élnek, az idő elképzelése eltűnik. Csak a jelenben élhetünk, és a jelen időtlen. Ha abbahagyjuk a róla való gondolkodást, az elképzelésünk a múltról és jövőről eltűnik. Akkor már nem számít, hogy 5 másodperc múlva vagy 50 év elteltével halunk meg. Erről beszélt Marcus Aurelius, amikor azt mondta: "A leghosszabb életű és a leghamarabb meghalt is egyenlő veszteséget szenved," vagyis a jelen pillanat vész el, ami az egyetlen dolog, amink van. Minden más mentális konstrukció.

Mivel mindig a múltra gondolunk a jelenben, nem számít, hogy 70 vagy 20 évesek vagyunk. A múltunk még mindig egy illúzió; elménk egy trükkje, mely játszik velünk. Nem valószínű, hogy boldogabban emlékeznénk 70 évnyi életre, mint egy olyan emlékre, ami csak tegnap történt. Különben is, nem kellene inkább a jelen pillanatot élvezni ahelyett, hogy a múltra emlékeznénk?

Élik a saját életüket és hagyják, hogy mások is ugyanezt tegyék

Ők szabadok, és hagyják, hogy mások is azok legyenek. Nincsenek másokkal szembeni elvárásaik, és nem igényelnek érzelmileg semmit sem. Nem várják senkitől, hogy beteljesedést hozzanak, és nem felelősek mások beteljesedéséért sem. Értik, hogy nincs joguk kényszeríteni az embereket arra, hogy velük maradjanak. Egyébként igazi szeretet az, ha úgy ragaszkodunk másokhoz, hogy nem vagyunk hajlandóak őket elengedni? Igazi szeretet az, ha a te boldogságod előbbre való, mint másoké?

Önmagukban boldogok

Visszatérnek a természetes állapotukba, vagyis a boldogság állapotába, amit kisgyermekként már megtapasztaltak. A boldogságuk belülről fakad. Nincs szükségük senkire vagy semmire, hogy boldogok legyenek. Képesek igazán élvezni mások társaságát, de nem ragaszkodnak hozzájuk. Boldogok tudnak lenni másokkal, de tökéletesen elégedettek az egyedülléttel is.

 

 

(www.ujvilagtudat.blogspot.hu)