“Minden szerelemnek annyi az értelme, amennyit kihoz belőlünk. Mindig önmagunk egy jobb verziójába, egy kívánatosabb minőségébe szeretünk bele – ezért az egyetlen kérdés az, hogy mit fogsz tenni önmagadért szerelemből? Mire tud rávenni ez a szerelem, ami a tudatosságod felé vezet?”
“Nem kell megértened ahhoz, hogy szeresd. Nem kell egyetértened vele, nem kell értened belőle semmit ahhoz, hogy szeresd. Az a legjobb, ha fogalmad sincsen őróla, mert úgy az egész lényeddel tudod szeretni az ő valódi lényét, az elme korlátaitól mentesen. Aki ő, az értelemmel felfoghatatlan. Befogadhatatlan. El tudod ezt fogadni, hogy van ilyen: felfoghatatlan az értelemmel? Hanem a tudatosságoddal észlelve torzítatlanul és korlátlanul megélhető mindaz a végtelen tapasztalásod, amit az ő lényével kapcsolatban átélsz a saját lényedben. Ez a szerelem. Ez a szabadság.”
(Hajdár Erika- Darpana naplója)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése