Évszakok harmóniája

Évszakok harmóniája

Ha egyszer tavasz lehetnék,
rád virágruhát öltenék,
esővel mosnám bánatod,
füröszteném fényben arcod!
Ha szép május fája lennék,
házad előtt büszkén állnék,
keltenélek madárdallal,
mosdatnálak gyöngyharmattal.

Ha érlelő nyár lehetnék,
hűs patakban hozzád folynék,
hajadba szőnék álmokat,
fénylő hullócsillagokat!
Ha hullámzó mező lennék,
kalászok ölén megágyaznék,
csóknektárral itatnálak,
szélkaromban ringatnálak.

Ha azúrkék ősz lehetnék,
verőfénnyel gondot űznék,
gyümölcsízű csókot váltván
ködös hajnalt feloszlatnám!
Ha sárguló levél lennék,
lábad elé leomolnék,
széllovagként ölbe kapva
repülhetnénk szebb világba.

Ha dermesztő tél lehetnék,
ártót tőled faggyal űznék,
takarnálak hópaplannal,
meleg hozó sóhajommal!
Ha szél-tépett fenyő lennék,
ablakodon bekopognék,
felölteném csillagruhám
szerelmetes szent éjszakán...

Négy szülője hónapoknak
összefolynak, váltakoznak
év ölében, mint négy testvér,
nincs kezdetük, véget sem ér.
Öröklét körtáncát járja
évszakok harmóniája,
négy évszaknak esthajnalán
együtt úszunk élet taván.

(Csákány Tibor)