Látlak. Másképp, máshogy.
Látlak, mert élő ami összeköt Veled.
Látlak, ahogy változol, ahogy az érzések lüktetnek benned.
Látom a tüzet ha égsz,
Látom a jeget, mikor mérges vagy,
Látom a vizet, mikor elmerülsz..
Látlak, akkor is ha elfordítom az arcom, ha becsukom a szemem.
Látlak, ha nem nézel rám.
Látom mibe burkolódzol, ha elbújsz.
Látom ha mást mutatsz, mint érzel.
Látom a falakat, látom a védelmed.
Nem tudlak nem látni.
Nem tudlak nem érezni.
Ijesztő. Nekem is. Neked is.
Néha elfutnék. Néha elbújnék én is.
Néha megijeszt, hogy azóta nem tudok egyedül lenni, mert akkor is érezlek.
El is futottam. Magam elől. Előled.
Vagy csak az elől, hogy másképp is lehet.
Nem tudom.
Már nem futok. Várlak.
Látlak. Ha Te nem is látsz úgy még engem,
De talán már újra érzel...
És egyszer elhiszed, azt amit már láttunk együtt...
Mikor a falak nem álltak közénk. Mikor színek összekapcsolódtak erőt-burkot vonva körénk.
Mikor te is láttad, amit én...
Látlak. És ez olyan jó.
kérlek Ne csukd be a szemed.
Nézz rám. Láss Te is engem.
Nézz rám. Fogd meg a kezem.
s Maradj itt velem.
Ketten Együtt erősek vagyunk...
Katalin Natalia
Egyszer Szerelem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése