Soha nem felejtem el...
A pillanatot, amikor megpillantottam csillogó szemeidet, és meghallottam azt a csendes, de mégis mindent elsöprő hangot, amely a lelkem legmélyére hatolt. Már az első másodpercekben tudtam – olyan bizonyossággal, amit csak a szív érezhet –, hogy Te és én, mi ketten, valami különlegesre találtunk rá. Mintha egy régi, elfeledett dallam csendült volna fel újra bennem, és minden, ami addig kusza volt, hirtelen értelmet nyert.
Vártam Rád. Nem tudtam, mikor érkezel, vagy hogyan fogsz belépni az életembe, de valahol mindig éreztem, hogy jönni fogsz. Annyi időt töltöttem kereséssel, annyi próbálkozással – mintha árnyakat kergettem volna, akik nem tudták betölteni azt az űrt, amit csak Te tölthetsz ki. És amikor végre megérkeztél, minden addigi fájdalom és bizonytalanság egyszerre szertefoszlott, mert tudtam, hogy végre megtaláltalak.
Emlékszem arra a pillanatra, amikor megérintettelek először – minden mozdulatom nehéz volt és tétova, mert féltem, hogy az álom, amiben éppen élek, talán szertefoszlik. De amikor közelebb léptem, és éreztem a lelked hívását, már nem volt visszaút. Valami mély és megfoghatatlan ébredt bennem – valami, ami egyszerre pihentette meg a lelkemet, és gyújtott lángra a szívemben.
Annyira szeretlek, hogy néha szinte félek ettől az érzéstől. Megőrjít, hogy minden pillanatban csak Te jársz az eszemben, hogy a gondolat, hogy Veled lehetek, úgy lüktet bennem, mint egy dal, amely sosem ér véget. Amikor átölelsz, úgy érzem, mintha a világ megszűnne körülöttünk létezni – csak mi vagyunk, és semmi más. Nem tudok betelni Veled. Minden érintésed, minden pillantásod, minden kimondott és ki nem mondott szavad részemmé vált.
Csak azt kívánom, hogy ez az érzés soha ne múljon el. Hogy mindig megmaradjon ez a tűz, ez a mindent átható szeretet, ami a szívemben lángol. Hogy örökké ragyoghass, hogy én is ragyoghassak. Veled akarok lenni, minden pillanatban, és azt akarom, hogy soha, egyetlen másodpercre se kelljen nélküled lennem. Te vagy az, akire mindig is vártam, akiben önmagamra találtam, és aki nélkül a világ szürke és élettelen lenne. Köszönöm, hogy vagy. Köszönöm, hogy létezel, és hogy engem választottál.
(Homonnai Ági)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése