A február egyszerre hozza el a tél csendjét és a tavasz közeledtét. Kint még hidegen indul a reggel, de a nap már egyre többször előbújik, melengeti szívünket, emlékeztetve arra, hogy a remény mindig fényesen ragyog. Így van ez az életünk különleges helyzeteiben is: néha úgy tűnik, hosszú a tél, de mindig ott él a remény a szívünkben, hogy előbb-utóbb megérkezik a feloldozás, a valamivel könnyebb időszak. A várakozás, vágyakozás mellett azonban ne felejtsünk el hálát adni a jelen pillanatban megélt örömökért és ajándékokért! A legnehezebb nap is rejt valami kincset, csak nyitott szívvel kell járnunk, hogy rátaláljunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése