Végh Éva: Szerelmesen
És jössz, újra meg újra,
ölelni, csókolni szerelmesen…
Mint hangjegy a kottában,
úgy dalol a szívem,
szonátát játszva a testemen.
Érzem ízed…, és lelkedben
gyönyörködöm még mindig.
Oh, fenséges szerelem!
Mint a lant húrjain játszva,
úgy pergek tangót karjaidban veled,
s közben tombol a vágy bennem…
S tán örökké szeretnék élni, hogy
érezhessem a szenvedélyed felém.
Nem kell a szó.
Elég, ha látom szemed fényében
azt a lángot, mi örökkévalóságot
pecsétel szívembe
veled-velem együttlétben.
Szeretlek.
És tova tűnő lépted
a reggel morajában hagy csak
mélységet csókod utáni vágyamban,
mert várom mindig újra az est
megnyugvó alkalmát,
hogy karodban ölelve aléljak benned,
lelkeddel összeforrva,
szerelmesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése