Akármi vár

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Akármi vár

 

Akármi vár, sorsát el nem kerüli senki sem,

legyen magány, vagy mindent messzesöprő szerelem.

Az életünk úgy elsuhan, mint tovatűnő pillanat,

csak pár emlék, mely szíved mélyén megfakulva ott marad.

 

Mondd mire vársz? Ma itt vagyok és szívrepesve várok rád,

ki így szeret, még adhat százezernyi új csodát.

S ha nem szeretsz, én eltűnök mint kósza szél a fák között,

kopott szívem már így is százezer darabra tört.

 

Az életünk úgy elsuhan, mint messzetűnő délibáb,

s már nincs időm, hogy ezer évig várjak rád.

Mint gyors folyó, úgy rohan el az életünk,

hát most szeress, hisz ki tudja holnapra már hol leszünk.

 

Mondd mire vársz? Még hív az élet, s visszavár

ki úgy szeret, mint eddig soha senki más.

Az életünk mint forgó szél úgy elsöpör,

s mi elmúlik, már vissza többé sose jön.

 

Éva Meggyesi