Lelki társ – Egy életen át

 

Lelki társ – Egy életen át

 

A lelki társak olyan okok miatt bukkannak fel az életünkben, amelyek gyakran a lélek földi létének céljával és spirituális előrelépésünkkel kapcsolatosak. Teljesebbé teszik az életünket azzal, hogy intuíciókat és feltétlen szeretetet közvetítenek, és mellettünk állnak a nehéz időkben. Gyakran váratlanul jelennek meg, összhangban a saját történéseinkkel, mintha valamilyen spirituális vonzástörvény vezérelné a dolgot.

Amikor az ok, amely hozzánk vonzotta őket, megszűnik, szabadon dönthetnek, hogy velünk maradnak vagy továbbmennek. Ha csak egyikük is veled marad egész életedben, mint mély lelki társ, az áldás, amelyért hálásnak kell lenned.

A szakadatlan kutatás a minket kiegészítő egyetlen tökéletes ember után az „én” egyik legvonzóbb tévedése. A lelked nem áll feltétlen összeköttetésben egyetlen más emberével sem. Valójában sok ember van a földön, akik azért vannak itt, hogy vezessék a lelkedet az utazása során, és segítsenek abban, hogy életedet egy kozmikusabb nézőpontból láthasd.

A lelki társ felismerése nem bonyolult.
Gyakran különleges pillantásukat vesszük észre, és egy belső tudást tapasztalunk a köztünk lévő lelki kapcsolatról. Amikor ilyen emberrel találkozunk, úgy érezhetjük, mintha elektromos áram futna végig a testünkön, jelenlétében nyugalmat érzünk, és egy mély húrt pendít meg a szívünkben. Érezhetjük azt is, hogy már régóta ismerjük az illetőt, anélkül, hogy korábban valaha is találkoztunk volna.

Ezt az ismeretségérzést és a lelki társsal való együtt-rezgést így fogalmazta meg Mauláná Dzsalál ad-Dín Rúmí szúfi költő:

„Abban a percben, amikor életem első szerelmi történetét meghallottam, elkezdtelek keresni téged, nem tudván, milyen vakon cselekszem. A szerelmesek nem találkoznak végül valahol. Mindvégig egymásban élnek.”

A lelki társakkal kapcsolatban az időnek és a távolságnak nincs jelentősége. Ha lelki társunkat csak évente egyszer látjuk, az újabb találkozáskor akkor is úgy érezzük, mintha sosem váltunk volna el. Ez a megtapasztalás a jelenben van, és nem a jövőre irányuló várakozásban. Ezen felül a lelki társak között létezik egy tiszta energiakötelék, amit nem kell egy kapcsolat fizikai paramétereivel kifejezni. Az ilyen emberekkel kapcsolatban úgy érezzük, hogy közösen kapcsolódunk az isteni forráshoz.

Ahogy Jogananda írja:

„Az igaz barátság olyan tökéletesen egyesít két lelket, hogy azok tükrözik a nagy egész egységét és annak isteni természetét.”

A szívvel-lélekkel megélt kapcsolat sikere azon múlik, hogy képesek vagyunk-e tökéletesen szeretni, elfogadni, fenntartás nélkül kifejezni magunkat, és tudunk-e bízni a forrásunkban. Amint felismerjük magunkban ezeket a képességeket, kinyilváníthatjuk azt a szándékunkat, hogy egy mély lelki kapcsolatot hívunk az életünkbe.

(Debra L. Reble)