A lelkét hordozod magadban

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

furcsa valakit szeretni,

akit nem ölelhetsz át,

akit nem látsz magad előtt.

 

de a szerelem sosem a szemhez kötődik.

 

a szem csalóka,

mert a látvány változik:

 

arcok hervadnak,

szépségek elmennek,

a test megráncosodik,

és a világ lassan elveszíti a fényét.

 

és mégis,

ha igazán szeretsz,

nem ezekbe kapaszkodsz.

 

te abba kapaszkodsz,

amit benned ébreszt a másik.

 

az érzésbe,

amit sem idő, sem elmúlás

nem tud elvenni.

 

egyszer eljön a nap,

amikor már nem az arcát látod,

hanem a lelkét hordozod magadban.

 

és akkor érted meg,

hogy a szerelem örök:

 

nem a szemedben él,

hanem a szívedben.

 

és aki téged szeret,

nem a szépségedért,

nem az arcodért,

hanem a lelkedért szeret.

 

azért, amit benne mozdítasz meg.

 

és ez az,

ami nem múlik el soha.

 

@ Szalai Zoltán AI Music™