Az életben az egyik legnehezebb dolog az ember számára a türelem.
A türelem egyrészt maga a csend. Ez kell a boldog élethez.
A csendben kapjuk meg azokat a válaszokat, azokat az útmutatásokat, amikre mi valójában vágyunk.
Olyan ez, mint amikor egy felsőbb erő vezetne bennünket, akit hívjunk most szellemnek, a saját felsőbb énünknek.
Ő nem szavak útján terel bennünket, hanem érzelmek útján.
Ezért annyira fontos, hogy egy ember érezze azt, hogy a jelen életében például mi az, ami nem komfortos számára, mi az, ami visszahúzza, ami gátolja azt, hogy a valódi személye a felszínre tudjon törni.
Egészen addig, amíg nem így élünk, addig mások életét éljünk, az ő akaratukat teljesítjük be.
Aztán szép lassan majd életünk végéhez közeledve ráébredünk arra, hogy mások erdőjében vágtuk a fát a miénk pedig még majdnem érintetlen.
Mindenki számára adott a boldog élet. Nem kell vezekelni, bűnhődni és a hibáink, kudarcaink hatását sem kell mindennap bűntudattal átitatva megélnünk.
Csak figyelj befelé és halld meg a lelked szavát.
Először butaságnak tűnik, majd félelmetesnek, aztán jönnek a tiszta gondolatok, az abból eredő döntések és azon kapod magad, hogy minden megváltozott körülötted. Az emberi kapcsolatok, lehet a munkád, vagy akár az egész életminőséged.
Már nem az leszel, aki eddig voltál, mert már önmagad vagy a saját életedben.
Zsóri Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése