Téli erdő

 

Téli erdő

Téli álomban alszik az erdő,
bokrok ágain zúzmara nő,
hófödte fenyőnek hajlik az ága,
sűrű fák között süvít a szél.

Felkel a nap is, álmos, mogorva,
nyári melegét most nem ontja,
fagyos szemekkel tekint a tájra,
nincs neki most mosolya, bája.

Ébred az erdő, eljött a reggel,
őzek szaladnak, a vadkan csörtet,
az erdő királya kimérten baktat,
díszes koronáját büszkén hordja.

A bokrok között nyulak osonnak,
fülüket hegyezik, nem jön-e a róka,
mind odagyűlnek a vadetetőre,
várják az erdészt, mit hoz ebédre.

Megjött a szán, két pejkó húzta,
finom szénával bőven megpakolva,
kukoricás zsákot hóra kiöntve
sok éhes állatnak jutott belőle.

Havas az erdő, szikrázik a táj,
fák tetejében mókus ugrál,
kijött a fényre, friss levegőre,
sok eledeltől fényes a szőre.

Békesség honol e téli tájon,
egy kis cinege üldögél az ágon,
nyitni-kék, trillázik vígan a dala,
téli erdőben hívja már a tavaszt.

(Uzelman János)