Változás

 

Változás

Elmém volumenét visszaveszem,
nyitott szívem egyházába lépek,
tárva hagyom, be nem reteszelem,
kintről, mi szép, beengedem végleg.

Megszólal lelkem legmélyebb hangja,
hálás a maga köszönő módján,
sóhajt értük, kik szerettek vala,
szerény, bölcs tapasztalata okán.

Bensőm bárkája egy erős erőd,
ami szükséges már odabent van,
megtaláltam magamban az erőt,
meg is valósulok álmaimban.

Édes érzések mutatják utam,
boldogság, fény felszabadul bennem,
mert minden nyitva, bejön a folyam,
tenger vágyam felszínre hoz engem.

Rám vetítve vár gyönyörű világ,
ebből alakul az egész lényem,
mi rólam tükröz, minden mennyország,
tündöklő táj az én valós létem.

Remény eredőm elvisz odaát,
fent az ég varázs, látom, leigáz,
onnan is van értékes biztatás,
az univerzum nagy erőin át.

Legfőbb lény létező észlel csodát.

(Szombati Tibor)