Derült égből

 

Derült égből

Nézem Őt, Ő néz engem,
Valami titok lappang hívó szemeiben.
Ismerem. De nem, mégsem.
Nem értem.
Mint egy ablakon át, látom az öröklét szabadságát.
Az új a vágy, mi éltet.
Átjáró a mából a holnapba.
Tele szeretettel...
Vajon tudja?
Ábrándos mosoly a szája szegletén...
Nem. Az nem lehet.
Miért pont én?
Döbbenten ülök -
Szeretem.
Villámként tesz fogollyá az érzés.
Mi ez az egész?
Szemének fényében boldog embert látok,
Magamat.
Mi történik velem?
Hát újra eljöttél, "átkozott gyötrelem"?
A világ megszűnik, és már nem is érdekel,
Csak a tekintete üzen,
Amit soha, de soha
Nem felejtek el!

(Galazek István)