Elrejtőzni benned
Rám simult az este, mint téli nagykabát,
hűs szellő játszadozott az alvó fák közt,
a telihold mosolygott bölcsen, szelíden,
és messzire sodort az érzés, mi rám tört.
Selyemfényű éjszaka csókolta arcom,
különös gondolat fonta körém karját,
gyengéden átölelt, hagytam, hadd repítsen,
hogy meglássam az angyalok birodalmát.
Nem kérni akartam, megköszönni vágytam,
kincset, mit aranytálcán nyújtott az élet,
hogy nem kell mindig az erős nőt játszanom,
melletted lehetek védtelen, törékeny.
Félelem nélküli élet, de szeretném
magamat adni, álarc nélkül, egészen,
karjaid közt, puha párnán megpihenni,
és elrejtőzni szép mosolyod fényében.
hűs szellő játszadozott az alvó fák közt,
a telihold mosolygott bölcsen, szelíden,
és messzire sodort az érzés, mi rám tört.
Selyemfényű éjszaka csókolta arcom,
különös gondolat fonta körém karját,
gyengéden átölelt, hagytam, hadd repítsen,
hogy meglássam az angyalok birodalmát.
Nem kérni akartam, megköszönni vágytam,
kincset, mit aranytálcán nyújtott az élet,
hogy nem kell mindig az erős nőt játszanom,
melletted lehetek védtelen, törékeny.
Félelem nélküli élet, de szeretném
magamat adni, álarc nélkül, egészen,
karjaid közt, puha párnán megpihenni,
és elrejtőzni szép mosolyod fényében.
(Kerecsényi Éva)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése