Veled
Az éj sötét, a csillagok lapulnak,
Veled hajózom, s hallgatom szavad.
Nézd, ráncaim már semmivé simultak,
hagyd megfürödni tükrömben magad.
Homok pereg, bár érzem, mit sem bánom,
szemedbe nézek, ott a végtelen.
Csak egyre szépül halkuló világom;
Te gyújtasz lámpát túl a fényeken.
Veled hajózom, s hallgatom szavad.
Nézd, ráncaim már semmivé simultak,
hagyd megfürödni tükrömben magad.
Homok pereg, bár érzem, mit sem bánom,
szemedbe nézek, ott a végtelen.
Csak egyre szépül halkuló világom;
Te gyújtasz lámpát túl a fényeken.
(Kolev András)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése