A szeretet visszatalál

 

A szeretet visszatalál

Minden, amit mással teszel,
egy napon majd visszajár.
A haragot, amit küldtél,
lehet, lelked issza már.

Azt add, amit elvársz mástól,
azt, aminek örülnél,
jobb az, mintha másokat csak
folyton képen törülnél!

Küldd inkább a mosolyodat
a világba szerteszét!
Szívét használja az ember,
ne csak "túl okos" eszét!

Szeretetet küldj másoknak,
ölelést, simogatást!
Tedd szebbé az életüket,
s figyeld csak meg a hatást!

A szeretet visszatalál,
érzed majd a melegét!
Csodák gyúlnak lángra benned,
s meglásd, léted meseszép!

Emeld fel az elesettet,
a gyengének nyújts kezet,
ha így járod szép utadat,
földi mennybe elvezet.

A poklot is mi csináljuk,
hisz pusztít a haragunk.
Mikor pénzre, kincsre vágyunk,
s egyre többet akarunk.

Nem érjük be boldogsággal,
nem élvezünk örömet.
Jóból másokat kizárunk:
- Ne zavard a körömet!

Pedig inkább oda kéne,
be a körbe húzni őt,
lelassítva a rohanást,
megállítva az időt!

Megmutatni mindenkinek,
szebben élni hogy lehet.
Megmutatni, milyen az, ha
bennünket a szív vezet.

Próbálj szívvel közeledni,
szeress jobbá másokat.
Mert a szeretetlen lélek,
az igazán fáj sokat.

Nyisd hát meg a lelked bugyrát,
szeretettel töltve meg,
add tovább a lelked fényét,
hadd ébredjen a tömeg!

Nincs szükség csatározásra,
egy út van, a szeretet,
adj az érző, szép szívedből
másoknak egy szeletet!

Ne ijedj meg, el nem veszhet,
egy nap majd visszakapod.
Így ereszd be a sötétbe
melegítő, szép Napod!

(Aranyosi Ervin)