Kaptunk egy életet
Mind itt vagyunk ezen a Földön,
kaptunk egy röpke életet,
s anyánk óvó karjai között
tanultuk meg a lépteket,
majd egyedül mentünk már tovább,
szívünk őrizte a csodát,
és lassan kitárult a világ.
Szerettünk, sokat nevettünk,
de egyre távolabb kerültünk,
a gyermeki álmok szőtte
világot hamar összetörte
szívünknek keserű könnye,
az Élet valódi íze,
a csalódás, a fájdalom,
hogy nincs már anyai oltalom,
ha pofon csattan az arcunkon.
De minden pofon erősebbé tesz,
csatáinkat más nem vívhatja meg,
megtanultunk esni és felállni,
de nem felejtettünk el
olykor gyermeki szárnyakon szállni.
kaptunk egy röpke életet,
s anyánk óvó karjai között
tanultuk meg a lépteket,
majd egyedül mentünk már tovább,
szívünk őrizte a csodát,
és lassan kitárult a világ.
Szerettünk, sokat nevettünk,
de egyre távolabb kerültünk,
a gyermeki álmok szőtte
világot hamar összetörte
szívünknek keserű könnye,
az Élet valódi íze,
a csalódás, a fájdalom,
hogy nincs már anyai oltalom,
ha pofon csattan az arcunkon.
De minden pofon erősebbé tesz,
csatáinkat más nem vívhatja meg,
megtanultunk esni és felállni,
de nem felejtettünk el
olykor gyermeki szárnyakon szállni.
(Nyiraty Gábor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése