Te csókod áldott
Gyilkos most a bánat, mint az éj sötétje,
gyengül bennem az emberi lélek ereje.
De hozzám simulsz, szívem gyöngye,
ám ne kérdezd soha, akarlak-e?
Fénylő rózsa vagy te szívem világában,
fényt hozol Hádész sötét poklába.
E szörnyű rém tüzét szíveddel kioltod,
így légyen a te csókod áldott.
Most szerelem dallamai szívemben zenélnek,
melegséget hoz a rideg sötét éjnek.
Énekem szól földön s fent az égen,
szeretlek téged pont úgy, mint régen.
gyengül bennem az emberi lélek ereje.
De hozzám simulsz, szívem gyöngye,
ám ne kérdezd soha, akarlak-e?
Fénylő rózsa vagy te szívem világában,
fényt hozol Hádész sötét poklába.
E szörnyű rém tüzét szíveddel kioltod,
így légyen a te csókod áldott.
Most szerelem dallamai szívemben zenélnek,
melegséget hoz a rideg sötét éjnek.
Énekem szól földön s fent az égen,
szeretlek téged pont úgy, mint régen.
Asztalos Tamás (asztalos-sly)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése