Együtt az úton

Együtt az úton

Arcodon szelíden mosoly dereng,
csillogó szemed a múlton mereng,
mennyi bánat, és örök küzdelem,
mi a lelkedet érte szüntelen.
Elmúlt idők emléke fellobog,
a szív most az örömtől felzokog,
két ember, ki együtt volt a bajban,
hosszú utat tett meg a viharban.
Ma újra megtörténik a csoda,
Ígéreted jövőtök záloga,
a hit és remény él szívetekben,
szeretet sugara szemetekben.
Ezentúl is dúlnak majd a viták,
nem mindig lesz színes ez a világ,
és ha néha megsebzed párodat,
csitítsd el bizonytalanságodat.
Elmúlik a nyár, őszt követ a tél,
hajad is fehérebb az ezüstnél,
az igaz társ így is szeretni fog,
megbecsül, pillantása mosolyog.
A házasság dal - mit együtt írtok,
kacagtok vidáman, néha sírtok,
mégis, amíg lehet, fogd a kezet,
mesélő csend így lesz teljes - Vele.

(Kristófné Vidók Margit)