Ébredés

 

Ébredés

A csend perceiben fény ölel át,
selymes szellő bontogat vitorlát,
a kék ég hallgatag nyugalma int,
a természet szépsége megérint.

Könnyed lebegést, borzongást érzek,
bársony szárnyú lepke szép igézet,
hajnal üzen csillogó párának,
nap áldoz már lángoló vágyának.

Kezemet nyújtom a végtelenbe,
bokrok hajlonganak énekelve,
hófehér ruhám lebeg a szélben,
gyönyörködöm a csillogó fényben.

Vágyak jönnek, vele új remények,
álmok és ábrándok tündérszépek,
szívből kell örülni minden napnak,
hálát rebegni a pillanatnak.

Nézd, a kacagó szél hajamba kap,
otromba csavargó, kissé csélcsap,
szívedben érezd - vibrál az élet,
szivárványhídon a lélek ébred.

(Kristófné Vidók Margit)