"(…) épp ez a szerelem lényege, nem? Hogy másnak látjuk egymást, mint a többiek. Olyannak, amilyennek Isten talán eredendően teremtett minket. És ettől kezdve nem számít, hogy nem vagyunk tökéletesek, hiszen épp a hibáink és az emberi esendőségünk tesz minket egyedivé és megismételhetetlenné."
A.O. Esther: Frigg rokkája II.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése