Egyre
inkább felismerjük, hogy mindennek ára van. Az igazán nagy dolgokért
nagy árat fizetünk. Minden felismerésben, minden "törlesztésben" válunk
egyre inkább önmagunkká. Sokszor félünk
szeretni és távol tartjuk magunkat a nagy érzelmektől, mert valahol
tudjuk, hogy bele fogunk veszni. A lelkünk egy darabja mindig meghal
ilyenkor egy kicsit. A szerelem, az olyan általunk vélt igazi, nem
létezik csak a regényekben. Egy kitalált lehetne így is történet. A
valóság más. A nagy szerelemben elveszel, elégsz, és tele van
fájdalommal. Éppen ezért tartják magukat sokan távol tőle. Egy álmot,
egy vágyat, egy illúziót dédelgetünk. Viszont az az igazi szerelem
felperzsel mindent körülötted és benned. Nagyon ritkán van belőle happy
end. Mégis, aki nem él meg legalább egyszer ilyet, az nem ismeri a
szerelmet. Az igaz szerelem fájdalmas. Mégis az tesz egésszé. Ilyenből
csak egy adatik meg az életben. Azért érkezik, hogy magadra találj, hogy
utána mindent kibírjál. Ezt nem lehet aggyal megérteni. Lelkedből kell
érezni. Ha átesel egy ilyen szerelmen, akkor tudod megérteni, hogy mi is
a szerelem. Utána nem lesznek illúziók, hamis vágyak. Utána már nem
félsz érezni, szeretni, és hagyni fogod magad is szeretni.
(Veres Edit)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése