Szeretni csak szerényen lehet

Szeretni csak szerényen lehet

Időnként mindenkit padlóra küld az élet. Hosszabb-rövidebb időre mindenki megtapasztalja, milyen az elveszettség, kilátástalanság érzése. Van, hogy úgy érzed, innét már nincs tovább. Sokszor felálltál már, de most vége. Ez volt az utolsó, elfogyott az erőd.

Aztán hirtelen a semmiből felbukkan egy energia, amely szinte felránt a földről. Rádöbbensz, hogy nem történhet ez így, mert bár gyengének érzed tested-lelked, a mélyben még rengeteg erőd maradt. Éppen elég ahhoz, hogy felállj, és azt mond: nem adom fel!  Sok embernek, köztük barátaimnak is hullott darabokra az élete, és főleg a párkapcsolata. Sok könnyet láttam ebben évben. Nekem sem volt könnyű. Bizony én is sírtam néhanap. De mégis úgy érzem érdemes volt megjárni a nehéz utat.

Gyakran hallom ezeket a szavakat: „Nem merek már senkit közel engedni magamhoz, mert félek attól, hogy megint bántani fognak, megint sérülni fogok. Elveszítettem a bizalmamat a férfiakba/nőkbe, mert ha megbízok valakiben az át fog verni, ki fog használni. Inkább élek egyedül, minthogy megnyissam a szívem valaki előtt, aki aztán fájdalmat fog okozni.”

Amíg így gondolkodsz, addig biztos lehetsz abban, hogy saját magad választod el magadat a boldogság érzésétől, a szerelemtől, az élettől. Bezárkózhatsz, de aztán ne csodálkozz, ha azt veszed észre, olyan az életed, mintha mindenki elfeledkezett volna rólad. Ne csodálkozz, ha magányosnak, szerencsétlennek, szerethetetlennek érzed magad.

Ezért gondold át még egyszer. Ha valaki a kezét nyújtja feléd, ne lökd el azt, ne zárd be a szíved az érzelmek előtt. Inkább élvezd azt, ami most van. Szeress, és engedd meg, hogy szeressenek!
 

Szeretni csak szerényen és alázattal lehet. Sehogy másképp. Aki másképp próbál szeretni az kisajátítani, irányítani, birtokolni akar, „használni” a másikat saját elképzelései szerint. Sokszor kerülünk a padlóra éppen azért, mert nem tudjuk mit jelent a szeretet. Aztán a másiknak elege lesz, mi pedig a padlóra zuhanunk. És nem értjük, mi történt. Hisz mi annyira szerettük!
Nem, mi birtokolni, irányítani, használni szerettük volna. Megmondani, hogyan éljen, hogyan „kell” élnie ahhoz, hogyan nekünk jó legyen. Nem törődve azzal, mi lenne jó neki.

Ha igazán szeretsz valakit, érzed a lelkét. Érzed minden rezdülését, még akkor is, ha távol van tőled. Tudod, hogy amit cselekszik, az nem egyenlő vele. Tudod, hogy őt is a mintái mozgatják, és nem mondasz ítéletet felette. Mert nem tudod, nem tudhatod milyen, mekkora fájdalmak, sebek vannak a lelkében.

Ha valakit szeretsz, akkor szeresd őt tiszta szívedből, ítéletektől, feltételektől mentesen. Ne megváltoztatni akard, gyógyítsd a lelkét szereteteddel, elfogadásoddal. Nem attól lesz valaki szerethető, mert tökéletes, és erős. Sőt! A tökéletest senki nem szereti. Az erős ereje pedig legtöbbször csak álca. Az anyák arra tanítják fiúgyermekeiket, hogy egy fiúnak nem szabad sírnia, mert nem lehet anyámasszony katonája.

Pedig bizony, a férfiaknak is meg kellene tanulniuk sírni. A nők is szégyellik a könnyeket, a férfiak pedig egyenesen megalázónak tartják, ha valaki sírni látja őket. Nos, aki előtt szégyellni kell a könnyeidet, attól inkább búcsúzz el. Az igazi társad szó nélkül fogja letörölni őket, és büszke lesz rád, mert volt hozzá bátorságod és erőd, hiszen sírni csak az erősek tudnak.

Melléd is jönni fog valaki, aki így fog majd szeretni téged. Én ezt kívánom mindenkinek, mert mindenkinek kellene valaki, akivel megoszthatja legbensőbb titkait.

Valaki, akinek kezébe adhatod lelked legtitkosabb ajtajának kulcsát.
Valaki, akinek elmondhatod, ha valami fáj, és nem nevet ki a gyengeségedért.
Valaki, aki előtt nem kell szégyellned a könnyeidet, mert nem azt mondja neked, hogy

– ugyan már, nem éri meg ezért sírni – hanem csendben letörli arcodról a könnycseppeket.
 

Valaki, akinek elmondhatod azt, amit soha senkinek, mert tudod, hogy megvetne miatta a világ.
Valaki, akinek bevallhatod minden gonosz tettedet, mert tudja, hogy nem vagy azonos a tetteiddel, hiszen ő a lelkedet látja.
Valaki, aki távolabb lát azon, amit szavakkal kifejezel. Aki látja a lényeget, mert a lényedet érzi.
Valaki, aki előtt bátran lehetsz az, aki vagy, álarcok és szerepek nélkül.

Mindenkinek kellene valaki, aki feltételek nélkül szereti……

(Lukács Tünde)