A nagy titok

 

A nagy titok

Lassíts.
Csak bízd a természetre magad,
az ő ritmusa egyedül való,
őstitka, a türelem marad
örök állandó, követnivaló.

Figyeld,
ahogy szökken csírába a mag,
s arany kalászát érleli a fény,
csemete, mint büszke fa, sarjad,
s lombját hogy szövi millió levél.

Hallgasd
a kopogó esőcseppeket,
sors-rapszódiát ha ujjong a szél,
gyújts a Göncölnek csillagkereket,
midőn puha talpon oson az éj.

Íme:
arany szépségben ha kel a nap,
előtted ott hever a nagy titok...
s lám, e csodának te része vagy,
akár a fény s a bíbor alkonyok.

Látod,
az élet elrohan, és társnak
a futó remény is száguld vele...
adj harangszónyi időt a mának,
s pihenni megtart Isten tenyere.

(Zelenka Brigitta)