Érintésed érzem
Árnyakba olvadó, halkuló zajok,
a szürkeségben bíbor nap andalog,
fák közt rózsafényben bujkáló alkony,
táncot jár süvöltő szél a fájdalmon.
Érintésed érzem - szenvedély lángol,
feltörő emlék újra hozzád láncol,
zafírkék égre felhők fátyla borul,
kóborló szívem itt marad zálogul.
Csalogat újra a fénylő messzeség,
átkarol kezed - jó ez a csendesség,
selymes bőröd simogat, elvarázsol,
csak téged nézlek, nem a gyertyalángot.
a szürkeségben bíbor nap andalog,
fák közt rózsafényben bujkáló alkony,
táncot jár süvöltő szél a fájdalmon.
Érintésed érzem - szenvedély lángol,
feltörő emlék újra hozzád láncol,
zafírkék égre felhők fátyla borul,
kóborló szívem itt marad zálogul.
Csalogat újra a fénylő messzeség,
átkarol kezed - jó ez a csendesség,
selymes bőröd simogat, elvarázsol,
csak téged nézlek, nem a gyertyalángot.
(Kristófné Vidók Margit)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése