Nem kérünk mást...

Miénk ez a nap, amely ránk virradt,
alabástrom égen hajnal pirkadt,
s mint villanó varázs, felkel a nap,
felhőkön csillanó tükördarab.

Szellő cirógat, velünk ünnepel,
virágillat szálldogál szüntelen,
ma nem sietek - pihenni vágyok,
engedem, hogy ringassanak álmok.

Egy békés nap, mely minden nő álma,
nem tervezni, nem gondolni másra,
hallgatni egy édes, bús dallamot,
érezni, az idő mint andalog.

Nincs rohanás, csak nyugalom honol,
csend ölel, arcokon fény vándorol,
álmok között tipegő remények
végtelen szeretetről regélnek.

Miként mondhatnánk el minden érzést,
nem kérünk mást, csak egy kis megértést,
egy kedves szó, mosoly - ennyi elég,
így tűnik el az örök szürkeség.

(Kristófné Vidók Margit)