Zelk Zoltán: Ez már az ősz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Zelk Zoltán: Ez már az ősz

Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök

dalt próbál szegény, a füvek között.

Szakad a húr, szétfoszlik a vonó –

nem nótaszó ez már, de búcsúszó.

Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.

Közeleg a rozsdaszínű áradat.

Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött,

elnémul a rigó, el a tücsök.

 

Mily korán jő, mily korán tör felénk,

hogy kortyolnánk még a nyár melegét!

Be üres is volt idén a pohár,

be hamar elmúlt ajkunktól a nyár!

 

S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák,

az őszi ég keserű sugarát.

Hiába isszák, nem ad már erőt,

csügged az ág, sárgára vált a zöld.

 

Csügged az ág, ejti leveleit.

Ó, ha az ember is a bűneit

így hullatná! S lomb nélkül, meztelen,

de állhatnék telemben bűntelen!