Őszi tűnődések

Őszi tűnődések

Lehet-e hinni még a Napnak,
ha puha fényét ráborítja
a kertre lent, s az égő, sárga
nyárfaág, mint bizalom hídja,
ível az ég és föld között?

Egy múló öröm még tetten ér,
foszló nyári dallamot kerget
mélán a dőre képzelet, de
ködöt mintáz a nyirkos permet,
s kezemben megborzong a toll.

Ősz van újra. Versek zizegnek,
akár a hulló, kósza lombok,
s velük hal a költő is kicsit...
Szétporladnak nagy - s apró gondok,
s várni tanít a türelem.

Darabokra hull a cél előtt
sok okos gondolat és szándék,
tollam leteszem, ölembe kezem,
s elgondolom, mire is várnék,
ha csendem Istenig elér?

(Zelenka Brigitta)