"Hálás vagyok...

"Hálás vagyok, mert létezem. Hogy itt és most, ebben a korban, ebben az időben lehetek ember. Hálás vagyok azért, mert érezhetem az eső illatát és a nap melegét a bőrömön. Hálás vagyok a színekért, még akkor is, ha néha fakóbbak a megszokottnál és összemosódnak az árnyalatok. Hálás vagyok a reggelekért, mert már tudom, hogy minden napkelte egyben maga a megújulás is. Hálás vagyok a kudarcaimért, az összes hibás döntésemért és minden fájdalomért, amit el tudtam viselni. Ezektől lettem kitartóbb, bátrabb, tapasztaltabb, erősebb. Ezek tettek azzá, aki most vagyok.

Hálás vagyok a hétköznapi csodákért, bármi legyen is az. Hálás vagyok a dalért, ami úgy belém férkőzik, hogy folyton azt dúdolom és ami aludni sem hagy. Hálás vagyok, ha az összes lámpa zöldre vált, de akkor sem bosszankodom, ha mind piros.

Hálás vagyok minden emberi kapcsolatért, ami melengette a szívem. Minden mosolyért, kézfogásért, kedves szóért, amit valaha intéztek felém. Akár idegen voltál, akár közeli ismerős tudd, hogy köszönöm és hálás vagyok.
Hálás vagyok Neked, hogy az életed része lehettem. Hálás vagyok, mert igazán boldoggá tettél, tanítottál és melletted olyan dolgokat élhettem át, amiket sosem feledek. Hálás vagyok, mert szerettél és szerethettelek. Hálás vagyok, hogy megoszthattam veled azt, amit azelőtt senkivel sem mertem.

Legtöbbször én is csak fejvesztve rohanok. Futok utánatok. Keresek valamit, ami már régen az enyém, mint a szemüveg, amit sehol sem találsz, pedig mindvégig ott volt az orrod hegyén. De most megálltam. Megálltam és hálás vagyok. Neked, az életnek és magamnak is.

A tegnapom emlék, a holnapom rejtély, de ez a pillanat amit most minden porcikámmal átélek igazán különleges. Néha jó megállni. Néha fontos hálásnak lenni. Mert minden sikertelenség, akadály, kudarc és fájdalom közepette tele van az élet megismételhetetlen csodákkal. Lassíts le, engedd el, vegyél egy nagy levegőt, fújd ki, aztán pedig vedd észre, hogy mennyi de mennyi dolog van, ami miatt te is hálás lehetsz."

(Sz.F.)