Mindig csak várunk...

Mindig csak várunk...
Remélve szebb jövőt, így élünk.
Későn ébredünk rá, tévedtünk.
Elszálltak az évek, nem is éltünk, csak várunk,
Közben elvesztettük szeretteink s tán` társunk.

Mindig csak várunk...
Talán megváltozik valami,
Jő változás, való, nem talmi.
Már annyiszor vártuk, csalódtunk, mégis várjunk,
Reményt gyúrunk... habár meleg a szoba, fázunk.

Mindig csak várunk...
Míg éltet bennünket a remény,
Óhaj - egy óvó kéz - mily szerény.
Csak várunk szüntelen, míg bele nem fáradunk,
Végül hitünk elvész, porba hull reményszárnyunk.

(Jurisin (Szőke) Margit)