"Az ősz a befelé tekintés időszaka. Akár akarod, akár nem a természet a maga csodálatos módján ilyenkor mindig rákényszerít, hogy egy kis időre te is megállj és a nyári forgatagban eltemetett gondolatokat és érzéseket újra a felszínre hozd. Az élet ilyenkor lelassul, konzerválni kezdi magát, hogy felkészüljön a télre. A szabadtéri programok ritkulnak, a kívülről érkező ingerek is minimálisra csökkennek és ekkor már az elméd sem tudod konstans lefoglalni velük. A ködös sötét, csípős reggelek, a korai esték, a borongós, esős délutánok mindenkit menekülésre késztetnek és a melengető szoba biztonságában kénytelen vagy ismét megbarátkozni önmagaddal és minden olyan belső folyamattal, amit eddig szorgosan igyekeztél kizárni vagy eltemetni.
Kevesen szeretik ezt az évszakot, mert benne van az elmúlás szele, de az igazság az, hogy ez teljesen másról szól. Ahogy a fák lehullajtják leveleiket úgy kell ilyenkor neked is lefejteni magadról mindazt, ami már nem a fejlődésed szolgálja. Ebben az elengedésben pedig hihetetlenül nagy és felszabadító erő lakozik és csak ezáltal biztosíthatsz helyet mindannak, aminek még meg kell érkeznie hozzád.
Az ősz az az évszak, ami ráébreszt arra, hogy az élet körforgása megállíthatatlan. Ekkor kell megerősödnöd és felkészülnöd a télre, hisz nem lehet folyton tavasz vagy nyár. Ahogy a kinőtt és elhasznált ruháidat sem őrzöd örökké, úgy a lelkedben is takarítani kell ilyenkor, hogy mire ismét elérkezik a tavasz új rügyek fakadhassanak belőled. Most van itt az ideje mérlegelni, számot vetni és kitűzni az új célokat. Most kell hálát adni, most kell tudni észrevenni mindazt, ami valójában lényeges.
Befelé kell nézni. Megállni és látni. Nagy levegőt venni, kifújni és figyelni, ahogy megelevenedik és táncolva simul bele a természetbe egy csípős hajnalon. Ekkor pedig talán te is ráébredsz majd, hogy az ősz is csodálatos, hisz megtanít arra, hogy bármit veszíts is el, mégsem tűnik el végleg soha."
(Sz.F.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése