Ne mondd...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ne mondd...

Ne mondd, hogy a szerelem ősszel hazugság,
Telt íze ezüstös évszakon lépesméz,
Hajló ágak érett gyümölcse mesterére vár,
De szedetlen fa édes zamata mit ér?

Tudom, egy ifjú tavasza égető, nyara perzselő,
De az Ősz Szíve már nem csatangol,
És mégis fészkében párt vár sok Férfi és Nő,
Meleg szív reménye marad parlagon.

(Timkó Antal)