Vígh Lilla:Iránytű

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Iránytű

Szeretem az életem, az egész világot.
Szeretem a kertekben nyíló tarka virágot
S a bokorban megbújó őzeket,
A csodálatos pipacsos réteket.
Szeretem a pókok művészetét,
A magasból lezúduló vízesést,
A folyókon átívelő hidakat,
A fénylőn sugárzó napsugarakat,
Az eső után felnyíló ragyogó szivárványt,
S a tovaúszó szerelmes hattyúkat.
Gyűjtöm az élet minden apró ajándékát,
Folyópartokon andalgó barangolást,
Élvezem a hegyek bársony pillantását,
Patakok visszhangzó csobogását.
Szeretem a világ sokszínűségét,
A bárányfelhők lebegését,
Szeretem a tenger morajlását,
A kastélyok ódon hangulatát.
Hegyoldal lankáin virágok közt feküdni,
S felhők fölött magasban repülni.
Szeretem a madarak csicsergését,
S régmúlt idők emberének énekét.
A hosszúra nyúló beszélgetéseket,
A mély nyomokat hagyó öleléseket.
A "régen láttunk", "Isten hozott" szavakat,
A boldog, mosolygós barátokat.

S tovább gyűjtöm az élet minden ajándékát.
Hálás vagyok, hiszen enyém az egész világ.
Tudom, a béke bennem van.
S az iránytű vagyok én magam.

(Vígh Lilla)