Így vagyunk
Te vagy, kiben a kezdetektől hittem,
ki bennem élt már a mindenek előtt,
kinek szavára porba hullt bilincsem,
ki lenni fényt adott, s hozzá bölcs erőt.
Ki itt az útra emelte lelkemet,
s tett darabból részévé az egésznek.
S hiába mondják, hogy az sosem lehet,
nézlek, s már minden világot megértek.
Így vagyunk, s bár e lét nem örök szerep,
nem gyötri szívünket, mint jár az óra,
mert hisszük azt, hogy ki társat így szeret,
párjával válik majd máskor is valóra.
(Kolev András)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése