Ha lelkünkbe befészkelte magát a szomorúság, szívünket keserűség nyomja, és eluralkodik rajtunk a kilátástalanság érzése, ereszkedjünk szívünk mélyére. Oda, ahol a Jóisten, a jóság és a szeretet lakozik. Oda, ahol megállhatunk, töprenghetünk, imádkozhatunk, örömforrások felé nyúlhatunk. Átélhetünk lélekemelő pillanatokat, érzéseket és belülről kezd el sütni a nap. A szív mélyéről érkezik az öröm és a boldogság. Ott ahol, önmagunk hősei mi vagyunk, mi akik, azt érezzük, hogy mindegy merre, de mindig van tovább! Soha nem adjuk fel, mert tudjuk, hogy az élet akkora ajándék, hogy bűn belefáradni.
(Deverdics Éva)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése