2021. február 12., péntek

Boda János: Távoli táj

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Boda János: Távoli táj
 
A távoli táj ma havat varázsol,
átfesti magát a kopár fátyol,
és a szívbe olvadó parazsat ültet,
dombjai közt a reggeli hóköd lüktet.
 
Ha feljön a Nap, jégcsepp villan,
egy madár a fáról dalolva elillan,
a tükörsima ég felé tekint apró szeme,
nézem szelíden, és én is megyek vele.
 
Fentről látni csak, mi az igazi távolság,
onnan tisztábban látszik a hófehér vakság.
Onnan üzeni nekem a távoli táj,
hogy messze még a nyár, messze még a nyár.
 
Nézz most szét, ember, és csodálj!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése