Van az úgy, hogy két ember között olyan különleges, emberi ésszel fel sem fogható kötelék van, amit megpróbálhatsz ezerszer is elvágni, tűzbe vágni, tengerbe dobni, ezeregyedszer is visszanő. Mert a két lélek lélekszinten visszacsinálja. Észrevétlen, egyszerűen csak megtörténik, és Neked fogalmad sincs, mi ez az egész... Olyan, mintha valami láthatatlan erő megfosztana a szabad akaratodtól. Hiába döntenél másképp, vagy már döntöttél is, mintha odafentről beléd nyúlnának, és elragadnák azt a szabad akaratot. Annyira szeretnéd, de nincs másképp... Csak elfogadás van. Ha tudatában vagy annak, hogy nem sokan merték ezt vállalni, csak a legeslegerősebbek, akkor könnyebb. Igen, ez egy vállalás. És nem csak egyedül vállaltad, hanem a másik is a kötelékek másik végén. Neki sem egyszerűbb. Azért van ebben sok-sok szépség, csoda és jó is. Az egyik legszebb talán az, ahogy megmentitek egymást, amikor épp összedőlni készül a világ körülöttetek, hol Te Őt, hol Ő Téged. Még ha nem is úgy tűnik a külvilágban, Ti mindig ott lesztek Egymásnak, amikor épp szükséges. A körülöttetek lévők mit sem sejtenek az egészből, hisz minden ott zajlik belül... Benned és Benne. Te és Ő Együtt.
(Takács Kriszta)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése