Füle Lajos: Látni
Látni... Van ennél nagyszerűbb?
Látni: hogy zsendül kinn a fű,
Látni: hogy árad fönn a fény
bimbók, faágak erdején!
Csodálni nyíló, kék eget,
rügyet, virágot, életet.
Látni a mindig új csodát:
anyát gyerekkar hogy fon át,
fénylő szemet, mely elbűvöl
s tükröz... Van ennél szebb tükör?
Látni iramló, gyors utat,
hol testet ölt a mozdulat,
az élet örök ritmusát:
rigót hogy himbál gyönge nád,
vetést hogy fésül könnyű szél,
árnyat hogy nyújt az erdőszél.
Látni, ha nő az esthomály,
lámpát hogy gyújt a fénybogár.
S mikor a csend már érni kezd,
látni "az égi gálaest"
tündöklő csillagszépeit,
amíg szemünk úgy megtelik,
hogy több nem is fér már bele,
lezárul fáradt fedele.
S húnyt szemmel látni meg olyat,
amit nyitott szem nem mutat,
amit öt érzék elszalaszt,
mit nem mutathat meg csak AZ,
AKI teremtett és teremt
közelvalót és végtelent,
harmóniát és színeket,
látó szemet és szíveket:
meglátni ŐT, megsejteni
s NEVÉT csodálva ejteni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése