A Nő megszépül, ha szeretik, és ha szerethet. Mintha a lelkében egy láthatatlan lámpás gyúlna, ami belülről világítja meg az egész lényét. Ahogy érzi a szeretetet, mintha minden virágot hozna a szívében, mintha a legszebb tavaszi reggeleken járna, ahol minden ébred, és új életre kel. A bőre, az arca, a szemei – mind sugárzik, mintha maga a napfény lakozna benne.
A szerelem nem csupán egy érzés, hanem egy erő, amely átformálja a világot körülötte. Minden érintés, minden szó, amit kap, egyre fényesebbé teszi őt. Ha szerethet, a lelke szabad lesz, mintha eltűnnének a falak, amelyek addig tartották. Ő maga válik a tűzzé, amely melegséget ad, a fénnyé, amely világít.
Az a szeretet, amelyet ad és kap, olyan, mint egy finom tánc az univerzumban, ahol ő a középpont. Minden körülötte forog, de ez nem csak róla szól. A szeretet egy szimbiózis, egy csodálatos kölcsönhatás, ahol ő ad, és közben újra és újra töltődik. Szemeiben ott tükröződik az egész világ szépsége, mert a szerelmen keresztül látja.
Amikor szeretik, és szerethet, a Nő nem csak fizikailag változik meg. A lelke fényesebben ragyog, a hangja lágyabb lesz, a mozdulatai kecsesebbek, mert minden tette mögött ott van az az erő, amit a szerelemből merít. Ez az az erő, ami életet ad neki, ami szárnyakat ad, hogy messzire repüljön, de mindig visszatérjen oda, ahol szeretetben megpihenhet.
S a világ szebb lesz általa. - Ki vagyok én?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése