Bene L. Krisztián:Ez az a hely
Zavarba ejtő vagy, ahogy itt állsz.
Ahogy szólsz, hallgatsz, nézel, vagy csak úgy létezel.
S ha észre sem veszel, vagy éppen bírálsz.
Ahogy olykor tanítanál nekem, néha meg gyerekként kérdezel.
Furcsa a jelenléted, szinte az ellentétem lehetne.
Furcsa annyi minden ami téged jellemez.
Furcsa, hogy egy ilyen ember engem szeretne.
S megmarad mellettem, s nem inkább ellenez.
Miattad kezdtem el máshogy látni a világot.
Miattad a színek is mintha élénkebbek lennének.
Miattad őrzöm, a szívemben a lángot.
Miattad érzem magam erősnek, és olykor gyengének.
Hogy lehet az, hogyha az arcodba nézek, ekkora örömet szerez?
S ha közben te is épp lopva nézel, miért ekkora boldogság nekem?
Mi értelme ennek, s mégis miért olyan jó érzés ez?
Miért fogalmazódik meg bennem, hogy te vagy a mindenem?
Összezavarod az életem, kusza lesz, és egyben egy csoda.
Megnehezíted a dolgomat, mégis könnyebb lesz az út a világ tetején.
Hiszen együtt indulunk el, s majd együtt érünk oda.
Ez az a hely, ez az az idő... ahol nem lehet most más, csak te meg én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése