Minden férfinek szüksége van a NŐre. Aki teljes mértékben befogadja, és olyan szerelemmel veszi körbe, hogy bele tud süllyedni, akár a meztelen lábunk a vizes homokba.
Úgy hiszem, hogy vannak nők és vannak férfiak, akik egymásnak lettek teremtve. Sokszor hasonlítanak is egymásra, de a lelkük is szinte egyforma, azokkal az apró kis különbségekkel, amikkel megáldotta őket a sors.
Ma már elrejtőzünk, visszakozunk, ködösítünk, mást mutatunk, és sokszor ezért nem találjuk meg a másik felünket. Félelem is vezérel, meg függetlenségre való törekvés. Ám ha a lelkünk eléggé megérett a találkozásra, ha eléggé nyitott, ha önmaga, akkor képes rálelni a másik felére.
Ha a férfit már nem a vadászösztön hajtja, hanem a megnyugvásra való törekvés, akkor kinyitja a lelkét is, nem csak a szemét. Akkor képes lesz a számára olyan nehezen megérthető érzéseire is figyelni, és hinni neki, az után menni. Hiszen a megfelelő NŐ arra fog hatni. Innentől kezdve mindegy lesz, hogy az a hölgy barna vagy szőke, hogy a csípője keskeny, vagy széles, és a szeme milyen színű, mert onnantól kezdve a férfinak a lelke látta meg, a lelkével szereti, a lelke viszi hozzá haza, a lelke akarja érinteni, a lelkével szeretgeti, a lelkével látja a nőt, és minden porcikájáért oda van. Mert ez már egy emelkedettebb, mélyebb, igazabb érzés lesz- ez a szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése