Körmendi László: Taníts!
Tanítani kellene,
hogy a szó nem száll a semmibe!
Hogy minden örökre velünk marad,
mint pillánk alatt a napsugarak!
Tanítani kellene!
Hogy megértsük, merre
és mennyire messzire sodorhat bennünk a tévhitek tengere…
Mindezt talán oktatni kellene!
És figyelni kellene…
Figyelni a szemed bogarában a világot, a csendet,
hogy minden versben újra és újra
csillanjon fel az érzések rendszere…
Hogy mindent tanuljunk,
mindent tudjunk végre,
hogy érezd, rossz és jó sincs,
csak vágyunk az életre!
…igen, igen, ezt oktatni kellene!
Tanuld hát, hogy szeressünk,
hol nem szeret senkise!
Hogy simogatni tudjunk,
ahol nem számít semmise…
…csak a szereteted!
Azt tanulni kellene!
Taníts, hogy szóljunk bátran és jól!
Mert nincsen már szó, és vágy sincs soha,
ami elszállna végleg a semmibe!
Tanítani!
Igen!
…és tanulni kellene!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése