"Van olyan, hogy kettőt szeretünk.
Én is voltam így. És rengeteg férfivallomást őrzök magamban.
A vívódást nem is az okozza, hogy valaki másba beleszeretünk, hanem éppen az, hogy akivel élünk, azt is szeretjük! És nem tudunk dönteni. Szétszakad a szívünk. Ha csak az egyiket szeretjük, az már nem lelki, csupán erkölcsi kérdés.
Elhagyhatjuk-e. A lélek itt már döntött, még akkor is, ha furdalja a "lelkiismeret", vagy meg sem meri lépni azt, amit a szíve szerint szeretne.
Engem most nem a morál érdekel, csakis a benső, valódi lélekélmény.
Mi van, ha mindkettő kell? Egyszerre, és igazi szerelemmel!
Mi van, ha két nagybetűs TE-élmény között kell döntenünk? Mintha választani kellene a két kezem, vagy a két szemem között.
Mindkettő az enyém - és egyformán szeretem.
Hosszú idő telt el, míg rájöttem, hogy ez nem így van!
Igazán és mélyen mindig csak egyetlen embert lehet szeretni."💝
(Müller Péter: Varázskő)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése