Akit elfogadsz társadnak, sokkal több mint csak egy szerelem.
A barátod is, akivel bármiről tudsz beszélni akár reggeltől estig anélkül, hogy kifogynátok a szóból, vagy lehettek egész nap szótlanul mégis megértve egymást.
Megtehettek bármit gondtalanul együtt mint két igazi barát mert önmagatok lehettek, önmagatok kétségeitől mentesen.
A társad olyan mégis mint ha a szülőd lenne, kinek az ölébe hajtva a fejed ugyanazt a biztonságot és nyugalmat érezheted, mint egykor gyerekként, aki mindig meghallgat és a szavaiban, tetteiben őszinte gondoskodásra találsz.
A társad mégis olyan, mint ha a gyermeked lenne.
Aki mindig vigaszt és biztonságot talál a karjaidban, akit óvsz a világ gonoszságaitól de nem kalitkában őrzöd hanem megtanítod neki amit már tudsz, hogy ne érhesse kint semmi rossz.
A társad gyerek lehet melletted és te az lehetsz mellette, őszinte, gondtalan, minden védekezéstől mentes, aki mellett játék minden perc.
A társad mégis a szerelmed.
Aki a szívedben lévő lángokat tűzvésszé varázsolja, ami teljes testedben felemészt, akivel egyetlen lánggá válsz.
Akihez gyengéd lehetsz, szerelemmel érintheted, szenvedéllyel, akinek a szemeiben a világot látod, aminek a ragyogásáért mindent megteszel, hogy boldogság a fénye soha ne aludhasson ki bennük.
Akinek az ölelése az időtlen mennyország, aki minden figyelmed, törődésed és odaadásod megkapja, mégis határozottan szeretheted, egyenlőként.
A társad egy olyan ember akire felnézhetsz, őszintén tisztelhetsz, akinek sikereire büszke lehetsz és te is kibontakozhatsz mellette mert ugyanígy érez.
A társad a társad, akivel lelkek vagytok, nem csupán emberek. Akivel egymás kezét fogva mehettek az úton.
Nem előre hanem felfelé, fel a magasba. A társad az, akivel akárhol is vagy...otthon vagy.
Szeretettel Eszter.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése