Az univerzum hozott engem, keresztezd a történeteinket, mert benned van valami, ami passzol az evolúciós utamhoz.
Talán egy lecke, amit a lelkemnek meg kell tanulnia.
Az alvás ajándéka, amit a segítségeddel felébredhetek.
A megbántott érzés, aminek tanulnia kell, gyógyít.
Egy cél, amit egyesítettünk, teljesíthetünk.
Az univerzum hozott el hozzám, megkötötte sorsunk fonalát, mert van bennem valami, ami segítheti fejlődésed pályáját.
Ki tudja, lehet, hogy a múlt töredékei, amiket le kell vágnunk.
Valamit, amit a lelkem tudja, hogy meg tudja mondani.
Önszeretet, bátorság és érzékenység érzéseit, melyeket talán segíthetek megerősíteni.
A szeretet lüktetése, amit kifejezhetünk egymásnak.
Az univerzum hozott össze minket, és biztosan nem véletlenül. Mert egyetlen találkozó sem véletlen. Történeteinket magunk rajzoljuk, tanulunk belőlük, növekedünk és fokozatosan felébresztjük a szeretet gesztusából fakadó erőt.
Amikor két út keresztezi egymást, mindegyik ember tud egy kicsit hozzájárulni önmagából, és magába szívni egy keveset abból, amit a másik adni tud.
Néha ezek az utak keresztezik egymást, csak egy rövid találkozás erejéig, egy adományért, amire a lelkünknek oly nagy szüksége van. Mint egy rejtett mester, aki meghajol nekünk, tanítást hagy és távozik.
Néha ezek az utak keresztezik egymást, hogy ugyanaz az úttá váljanak, ahol ez a találkozás két zarándok útjává válik, akik kéz a kézben sétálnak az evolúció...
Az univerzum hozott el hozzám, és a szív megmondja nekünk, hogy mit jelent az a találkozás, és milyen irányt kell követnünk, de tudom, hogy amikor az univerzum valakit az életünkbe hoz, az sosem véletlenül történik!
(Alexander Gruber)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése